Sziasztok Mamik!
Mikor megtudjuk, hogy ici-pici élet van a szívünk alatt, átfut rajtunk, mi minden is fog megváltozni. Ilyenkor át gondoljuk, hogy mi az, amin változtatni szükséges, mi az amit szeretnénk megtartani.. Mindenekelőtt egy biztos, egy nő életében a legboldogabb időszaka, amit neki is meg kell tanulni kiélveznie, mert megismételhetetlen. És ezt nem arra mondom, hogy csak egy gyereket szabad vállalni, sőt! Csak mikor a testvér jön, az is új helyzet. Olyankor már nem jut egy nőnek magára annyi ideje, mint az első terhességénél.
Igazából arra gondoltam, hogy készítek egy olyan weboldalt, ahol együtt egy klubszerűen át beszéljük a gondjainkat, bajainkat. Egyymásnak lehessen feltenni a kérdéseket, amit esetleg ismerősnek vagy más esetben nem mernénk. Mert valljuk be, olyan nők, vagy esetleg lányok is akadnak sajnos, akik nem terveztek babát és mégis terhes lesz. Támogathassuk őket abban, hogy ha bizonytalanok a baba megtartásában, ne az ijedtség miatt mondjanak le róla, ha kész érvekkel. Segítsünk tisztábban látni a kétségbe esett nőknek.
A másik, akiknél mindenképpen változást szeretnék elérni, a lányanyukák és a csecsemő tragédiák. A legszörnyűbb az egészben az, hogy 100%-ban a saját családja miatt következik be egy olyan eset, ahol a lányanya megszüli gyermekét, és különböző módokon végez is vele. Mind azt válaszolja, hogy nem merte megmondani a szülőknek, hogy "baleset" érte, inkább vetemednek egy még annál is nagyobb szörnyűségre. Itt viszont visszakanyarodunk hozzánk, ahhoz a szülőkhöz, akik boldogok a gyermekükkel, mindent megtennénk értük. Egyszer valószínűleg az Ő szülei is így örültek neki. Mikor romlott meg annyira egy gyerek és szülő kapcsolata, hogy ha igazán gond van, ne az édesanyja legyen az első, akihez rohan segítségért.
Tegyünk érte, hogy a tapasztalatokat kicserélve, támpontot adunk a másik szülőnek, hogy ne történjen többé ilye. Ha nem is szól hogy gondja van, ismerjük fel mi!